2009. január 5. este 8 óra. Webber 60. születésnapjára rendezett musical gála a MüPá-ban. Ha azt mondom, hogy nagyon vártam ezt az estét, akkor nem teljesen mondok igazat...októberben vettük meg rá a jegyeket...és az utolsó héten már számoltam vissza a napokat...D-2; D-1 és felvirradt a nagy nap:)!
Ami mondhatni siralmas volt előtte...visszaszállni a mókuskerékbe egy hosszú szünet után nem egy szívmelengető érzés. Az ember szervezete hozzászokik a lustuláshoz, és már eleve sokkoló a korai kelés...aztán meg az ember nyakába hirtelen beleszakad a rengeteg tennivaló. Azt sem tudtam melyik munkámhoz kapjak...haza is kellett vinnem belőle...és igazából elment a kedvem az egésztől...de már megvolt a jegy, le lett szervezve a társaság, így erőt kellett venni magunkon! Egy dolog tartotta bennem a lelkesedést...Feke Pál...és a reményeim szerinti részlet a Jézus Krisztus Szupersztárból. Na, nem mellesleg, van jópár kedvencem Webber musicaljei közül...így azért az este nem ígérkezett rossznak.
És nem is volt az...még most is teljesen a hatása alatt vagyok. Nagyon jó helyen ültünk, tökéletesen lehetett hallani és látni...az előadók egyszerűen fantasztikusak voltak...bár magam részéről Gáspár Laci nem értem mit keres egy musicalben, de mindegy...ő nem nyűgözött le, de azt az egy dalt ki lehetett bírni (de lehet csak a hangosítás nem sikeredett jóra, és azért nyomta el a zene szinte teljesen a hangját).
Talán zenei alultájékozottságomat jelzi, hogy volt pár musical, amiről személy szerint még nem is hallottam, viszont a belőlük kiválasztott dalok igazán jók, hiába, mégis csak Andrew Lloyd Webber az alkotó. :)
Amikor az ember így egyben látja, hallja a legjobb dalokat, Magyarország előadóművészeinek krémjétől (bár még lettek volna ötleteim, akik ott lehettek volna)...az teljesen más érzés..emelkedett hangulat, teljes átszellemülés, hiszen a dalok legtöbbjét szinte kívülről fújja a közönség...leírhatatlan. Nem találom a szavakat, pedig igazán ritka dolog az ilyen :)!
És hát Feke Pál...nem titkoltan ő a kedvencem, köszönhetően a Társulat c. műsornak, mert előtte nem igazán hallottam róla. Hihetetlen hangja van...kevés ember képes kiváltani azt, hogy a hideg futkosson a hátamon (persze csak pozitív értelemben) amikor meghallom, de ő igen. A Getshemane vitt mindent ezen az estén is. Ez volt az előadás csúcspontja, utána már csak a finálé volt hátra. Tisztán, erőlködés nélkül énekel...látszik, hogy élvezi, amit csinál! A közönség pedig élvezettel hallgatja. Amúgy Pali énekelt még egy dalt, a második részben, A szerelem arcai (Aspects of Love) c musicalből, Vágy, boldogság, szenvedés címmel. Na, ez pl. tipikusan az a dal volt, amit ismertem, de csak most tudatosodott bennem, hogy ez is egy Webber musicalből való.
Összességében nagy élmény volt ez az előadás, magasan kvalifikált előadókkal, Magyar Bálint, Posta Victor, Mahó Andrea, Krassy Renáta, Gallusz Niki, az Adagio Együttes....utóbbival volt egy problémám...nemcsak nekem, a barátaimnak is. Az operaház fantomjából a Fantom... c dalt nem hallottam még ennyire rosszul. Szuper hangjuk van a fiúknak, minden dalban, amiben színpadra léptek maradandót tudtak adni számomra is, minden tiszteletem...de a Fantomot Christine nélkül elénekelni...ááá, hagyjuk. Olyan volt így, mint egy befejezetlen mondat, lógott a levegőben az egész, valami hiányzott.
Örömmel konstatáltam, hogy Puskás Peti megtanult énekelni...kövezzetek meg, de nekem a Megasztáros produkciója több volt, mint gyenge. Most a dala végére megjött a hangja, felszabadultan énekelt, és szép tisztán! Gratula neki, csak így tovább!
Remélem idén még eljutok musicalre, dolgozom az ügyön, addig meg marad az audio változat! És Feke Pál minden mennyiségben!
