Barátság fonala....csomókkal??

Ez a kérdés foglalkoztat jelenleg. Vegyünk két lányt, évek óta épületes barátnők, jóban-rosszban összetartanak, aztán történik valami...és onnantól a kapcsolat bár fennmarad, de már csak nyűg...egyikük nyakán.
Éljenek a közhelyek, biztos a csomó az oka, ami a barátság fonalán megmarad...de azért ezzel szembesülni eléggé nehéz dolog. Hogy mikor keletkezett a csomó? Amikor kedves barátnőm egyik nyáron mindenáron be akarta nekem bizonyítani, hogy a távolban élő kedvese igenis hűséges hozzá, és meghívott, amikor a távolban élő kedves véletlenül meglátogatta...csak hogy találkozzam vele én is. Nos, a srác csak kihasználta, ennek nekem jelét is adta, amikor nem hallhatta barátnőm...igen kellemetlen 2 órát okozott nekem, de úgy voltam vele, hogy "rendben, játsszuk le!". Persze a bili előbb-utóbb kiborult, kiderült, nekem lett igazam...de addigra már valami megroppant bennem...elvégre nem arról szól a barátság, hogy őszintén megmondhatjuk a véleményünket, és nem kell kegyes hazugságok mögé burkolóznunk?
Persze megkötöttük az elszakadt fonalat, de az a fránya csomó...hogy tudod, hogy nem lehetsz vele őszinte, mert az első adandó alkalommal megpróbálja ellened fordítani...
Modorosság, örökös kimértség...jellemezhet ez egy barátságot?

minden kezdet nehéz...

Hogy miért is kezdek blogírásba? Magam sem tudom...illetve tudom, csak bevallani nem merem magamnak. Egyik kedvenc filmemben, az Apáca Showban idézett Mary Clerence nővér egy könyvből, melyben az állt, hogy ha "minden reggel azzal a gondolattal ébredsz, hogy író akarsz lenni, akkor egy nap azzá leszel"...jó, nem tökéletes az ídézetem, de a lényeg benne van...évek óta ezzel a gondolattal ébredek, van több regénykezdeményem, de talán az Ikrek-létemből fakadóan egyiket sem fejeztem be...és talán be sem fogom már fejezni.

Így talán ha ide leírom amiket gondolok, egyszer összeáll valamivé...vagy lehet csak összefüggéstelen gondolatok tömege lesz...

meglátjuk:)