Álmaim kezdete...

Mostanában gyakran gondolkodom azon, hogy mi a Sorsom, hogy mi terelt arra az útra, amin most járok, és amin tovább is szeretnék haladni.
Egyre több olyan apróságot fedezek fel az életemben, ami akár tudat alatt is, de arra késztetett, hogy bölcsész legyek, hogy írjak, ha úgy érzem szükségét, hogy megmutassam önmagam a világnak. Igen, rengeteg véletlen is közbejátszott, hogy most itt vagyok, olyan dolgok, amik nem saját magam miatt következtek be...egy sorrend a gimnáziumi jelentkezési lapon, egy sorrend az egyetemi jelentkezésben, egy kihagyott felvételi, egy érzés az első gyakorlati hetem után...de vajon mik voltak a gyökerek?
A Viasat3-on a héten ismétlik sokadjára Anne Shirley történetét, ami Lucy Maud Montgomery regényei alapján készült, és amit kislánykoromban annyira szerettem, a Váratlan utazással egyetemben. Azonban Anne történetét szinte mindig is magaménak éreztem. Az álmodozó kislány, aki megvalósítja a vágyait, írónő lesz belőle, férjhez megy az igaz szerelméhez, Gilberthez...csodálatos történet.
Aztán elolvastam a könyveket, és rá kellett jönnöm, hogy Anne mégsem azt az utat járta be L. M. Montgomery szerint, amit elképzeltem a filmek alapján. Anne a regényben megállapodott, lett egy csomó gyermeke, és csak a gyermekeinek szentelte az életét. Igaz, az akkori kor viszonyainak megfelelő életszemlélet ez, hiszen akkoriban a nők nem lehettek olyan ambíciózusak, legalábbis nem volt társadalmilag elfogadott.
Számomra tehát a filmbeli Anne élete volt fontos és meghatározó, hiszen ő képes volt harcolni az álmaiért, küzdött és sosem adta fel, még akkor sem, amikor teljességgel kilátástalan volt a helyzete.
Hogy milyen fontosak az ilyen történetek egy ember életében, azt most magamon tapasztalom. Felnőtt fejjel persze szerintem nem sokan gondolkodnak el, hogy mik voltak hatással a későbbi életükre, hogy miből merítettek erőt, de úgy érzem, számomra ez a történet sokat adott, hogy olyanná válhassak, amilyen most vagyok.
Ez azonban felvet bennem további kérdéseket...vajon a mostani kor gyermekei fognak-e maguknak találni olyan művet, ami erőt ad nekik ahhoz, hogy jó útra terelődjön a sorsuk, hogy megtalálják önmagukat. Vajon ezek a bugyuta rajzfilmek, amikben szellemileg alulteljesítő karakterek játsszák a főszerepet vajh mennyire fogják inspirálni a gyerekeket arra, hogy tevékeny életet éljenek? Vajon vissza fognak-e tudni emlékezni felnőttkorukban egy olyan szereplőre a film- vagy könyvélményeik alapján olyan emberre, akire hasonlítani szerettek volna, és tényleg értéket képvisel? Nem hiszem...de a remény hal meg utoljára.
Anne és Gilbert története szerintem örök. Kortalan, évtizedek múlva is értékközvetítő és szívhez szóló történet lesz...számomra mindenképp.

Musso mánia

Az egész nyáron kezdődött...életemben először...na, jó...másodszor sikerült nyernem egy játékon, amivel 5 könyvet minimális áron be tudtam szerezni. Hosszas kutatómunka után sikerült kiválasztanom azokat a sikerkönyveket, amiket az áruk miatt nem vettem volna meg, kivártam volna a könyvtári beszerzést. Így viszont otthonra megszerezhettem őket. Az egyik Musso: Ott leszel? c. könyve volt, amit úgy éreztem, muszáj megvennem, elvégre ha már valakit a francia Coelho-ként emlegetnek, az biztosan közel tud kerülni a szívemhez.
Egy varázslatos történet került a kezembe, bár nem állíthatom, hogy egyedülálló történet lett volna. Mindenki eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha megváltoztathatná a múltat. Egyik kedvenc filmem a Pillangó hatás is ezt a témát boncolgatja, így egy kissé áthallásos volt a történet. A szerelem leírása viszont kifejezetten pazar volt. Elliott és Ilena egymásnak lettek teremtve, de a sors elválasztotta kettejüket...egy buta véletlen, egy szörnyű baleset kettejük közé állt, Ilena halálán pedig Elliott sosem tudta túltenni magát.
De a sors közbeszól. Lehetőséget kap, hogy változtasson a múlton, csak egy a kérdés, hogy tud-e vele élni?
Imádtam a történetet, együtt sírtam és együtt nevettem a szereplőkkel. Gyönyörűen felépített mestermunka ez a regény, melynek minden egyes percét élveztem.

Nyár közepén beszereztem az És azután c. művét is, amit szintén nagyon vártam, de ez a könyv valahogy más volt, mint az első. A sors itt is nagy szerepet kapott, bár itt az elfogadáson volt a hangsúly, nem a megváltoztatáson. Hogy képesek vagyunk-e olyan élethelyzetbe kerülni, amikor elfogadjuk azt, amit a sors ránk mért, mindenféle ellenszegülés nélkül. Ha ez éppen a halál gondolata, akkor meg tudunk-e békélni az életünkkel, helyre tudjuk-e hozni a hibáinkat, ha tudjuk, hogy életünk a végéhez közeledik? Ma megnéztem a belőle készült adaptációt, ami meglepően jól sikerült. Voltak mondjuk problémáim a Nathant megformáló színésszel...szerintem kicsit gyér volt a játéka..bár az is lehet, hogy John Malkovich mellett törpült el a tehetsége. Mindenesetre az én Nathanem nem ilyen volt.
Az alapsztori szerint egy nagyon sikeres, gazdag ügyvéd, akit elhagyott a felesége, nem tudja feldolgozni kisfia hirtelen halálát, és mindezért magát hibáztatja. Aztán egy napon beállít hozzá egy orvos, furcsa dolgokat mond neki, amiből arra a következtetésre jut, hogy meg fog halni, és helyre kell hoznia az életét. A halál elfogadása, a megmásíthatatlan Sors elé álló ember fejlődése ez...átértékeli az életét, meglátja a szépségeket a létezésben, örülni kezd olyan dolgoknak, amiket eddig észre sem vett. A könyv olvasása közben az olvasó is átértékeli a saját életét, új megvilágításba helyez dolgokat, máshogy látja a világot. Velem legalábbis ez történt.
Ennél a könyvénél értettem meg igazán, hogy miért is hívják Musso-t a francia Coelho-nak. Coelho Veronika meg akar halni c. művében szintén ezek a gondolatok játsszák a fő szerepet, bár ott kissé más a történet, de a lényege ugyanaz.

És betetőzése a Musso mániámnak a Visszajövök érted c. kötet volt, amit tegnap éjjel olvastam végig. Nincs új a nap alatt, szokták volt mondani, a történet alapötlete több filmen is visszaköszön. Ez a könyve krimibe hajló, már-már thrilleres elemeket tartalmaz, végig fenntartja az olvasó figyelmét, nagyon érdekes és értékes megoldásokat láthatunk benne: imádtam például a két szerelmes együtt töltött évének leírását, amikor csak néhány mondatot hallunk az egyik, majd a másik szemszögéből. Igazán megkapó rész.
Ethan, gazdag pszichiáter, híres, jóképű, Amerika kedvence, ő mégsem boldog. 15 évvel ezelőtt változtatott az életén egy megérzés miatt, majd 5 évvel ezelőtt újra megtette. Szakított akkori kedvesével, aki számára az igaz szerelem volt, de jobbnak látta így. Musso ebben a könyvében is azt a kérdéskört boncolgatja, hogy a Sorsnak vagy Végzetnek milyen szerepe van az életünkben, mennyire van döntési helyzetünk, megváltoztathatjuk-e a megváltoztathatatlant, elkerülhetjük a sorsunkat?
Fordulatos, izgalmas mű, tele lélektannal és személyiségfejlődési kérdésekkel. A fordulat a végén meglepő volt, és nekem kissé erőltetettnek tűnt, de ez legyen az én bajom. Ettől függetlenül megkönnyeztem a végét, mint minden Musso könyv végét idáig sikeresen megsirattam.
Azért egyszer megkérdezném az írótól, hogy ő vajon hisz-e a "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" fordulatban, bár kezdem azt hinni, hogy Musso akármennyire is szépen építi fel a történeteit, kinőtt a tündérmesékből.

Egy biztos, alig várom már a következő Musso könyvet magyarul, és csak azt sajnálom, hogy nem tudok franciául, hogy nem tudom őt eredetiben olvasni :)!

Fogadj rám

Felhívás lehetne ez keringőre, én mégsem ennek szántam...egyik kolléganőmmel toltam ki elvileg, amikor a téli szünetre könyvet adtam a kezébe...Musso: Ott leszel? c. kötete landolt a szünet előtt a táskájában és mivel én a könyv olvasása után lelkes Musso rajongóvá váltam, úgy éreztem, fontos küldetést végzek, hiszen egy újabb rajongót szerzek ennek a francia zseninek...Úgy érzem azonban, hogy ez annyira nem sikerült, bár azért adott még egy esélyt neki, hiszen a másik könyvét is elkérte.
Hiába, vannak olyanok, akik olyan könyveket szeretnek olvasni, amik szórakoztatóak, minden szinten kikapcsolják az embert...én is szeretem ezeket, csak valamiért mostanában inkább a lélektani, elgondolkodtató, gondolatébresztő könyvek kerültek a kezembe. Mindenesetre kissé bűntudatom is van a kolléganőm miatt, hiszen szegény szerintem már csak becsületből is elolvassa Musso-t, ha addig él is...így én is félretettem Coelho-t egy kis időre, és bár nem túl nagy lelkesedéssel, de belevágtam Jennifer Crusie Fogadj rám c. könyvébe, mivel kolléganőm ezt adta a kezembe.
És a fene aki megeszi, de nem bírtam letenni, amíg ki nem olvastam...nagyjából 4-5 órába telt, igazán könnyed, kellemes olvasmány, egy lányról, akit 33 évesen ejtett a pasija, mert nem adta be a derekát neki két hónap után; akinek az anyja miatt állandó önértékelési gondjai vannak, hiszen anyuka szerint egy telt nő nem lehet sikeres semmilyen téren, és a húga közelgő esküvőjére minimum két mérettel szeretné karcsúbbnak látni a lányát. Elveszett, dacos kockázatelemző, akit az exe még egyszer igyekszik alaposan megalázni...fogad egyik nagy ellenfelével, a jóképű sármőrrel, hogy nem lesz képes megdönteni a lányt egy hónapon belül....persze hősnőnk ezt meghallja, és eldönti, pokollá teszi a férfi helyzetét. A fogadást úgyis el fogja veszteni, de legalább ne találjon benne semmi szórakoztatót.
Szimpatikus karakterek, vicces szituációk jellemzik a regényt, nincs benne egy percnyi nyugalom sem, egyszerűen tálcán kínálja a jobbnál jobb falatokat a könyv, és az ember valahogy úgy lesz vele, mint a finom csokoládéval...ízlelgeti, kóstolgatja, és még többet akar belőle, ha elnyerte a tetszését...
Nos, engem levett a lábamról, bár szirupos volt, mesébe illő sztori, amolyan álmodozós történet, mégis kifejezetten jólesett álmodozni, hinni a csodában!
Mindez talán azért is ragadhatott meg engem annyira, mert kissé magamra ismertem Minervában...bár engem soha nem kényszerítettek arra, hogy ne egyek, vagy fogyókúrázzak, de az a fajta dac, ami egy-egy kapcsolatát jellemezte ennek a lánynak, kísértetiesen emlékeztetett a saját létemre. Inkább van egyedül az ember lánya, mint egy rossz kapcsolatban...és félő, hogy én sem merem majd elhinni, ha valaki tényleg engem szeretne... De álmodozni csak szabad róla!
Az viszont biztos, hogy kolléganőm fog még nekem hozni ilyesmi könyveket...mert néha jó érzés csak azért olvasni, hogy az ember eltöltsön egy kellemes délutánt egy könyv társaságában, és jól szórakozzon. A mélyebb gondolatok meg jöhetnek máskor! :)

Az isteni formula

Kissé szkeptikus voltam...valahogy ez velem mindig így van, amikor egy olyan könyvet veszek a kezembe, ami Istenről, esetlegesen vallásról szól. Szerintem egy ember minél többet tanul a vallásokról, annál kevésbé fog hinni, annál kevésbé tud majd bízni a teremtő létezésében.
Ez a könyv azonban más síkra helyezi a vallásosságot. A tudományosság mindent megváltoztatott, a felvilágosodás korszakától az európai ember egyre hitetlenebbé vált, hiszen sorra dőltek meg azok az elméletek, amiket a Biblia állított. Gondoljunk csak Darwin elméletére, miszerint a föld élet az egyedfejlődéssel teljesedett ki. Hol van itt helye Ádámnak és Évának? Sehol.
Einstein utolsó üzenete azonban feltételezni véli a teremtés intelligens, megtervezett mivoltát...nem akarok poént lelőni, sem azt, hogy valakitől elvegyem a heuréka-élményt, amit ez a könyv nyújtani tud.
Egy biztos, teljesen humán beállítottságú lelkemnek kifejezetten jól esett, hogy olyan fizikai elméletekről olvashattam, amikről eddig csak nagy vonalakban hallhattam, és most egy kicsit nekem, laikusnak is érthetővé tudott tenni az író olyan dolgokat, mint húrelmélet, relativitáselmélet, kvantumfizika stb. Nagy élmény volt belemélyedni ezekbe a dolgokba.
És a végén átértékeltem a hitem...átértékeltem, mert eddig is tisztában voltam azzal, hogy a keleti vallások és filozófiák közelebb vannak a valósághoz, számomra sokkal hihetőbbek voltak eddig is. (számomra kissé erőltetettnek tűnik a Biblia magyarázata, már dos Santos értelmezése, de ez legyen a legnagyobb problémánk vele)
Izgalmas könyv, néha azért túl száraz a tényanyag, de ettől függetlenül érdekes olvasmány.