Fogadj rám

Felhívás lehetne ez keringőre, én mégsem ennek szántam...egyik kolléganőmmel toltam ki elvileg, amikor a téli szünetre könyvet adtam a kezébe...Musso: Ott leszel? c. kötete landolt a szünet előtt a táskájában és mivel én a könyv olvasása után lelkes Musso rajongóvá váltam, úgy éreztem, fontos küldetést végzek, hiszen egy újabb rajongót szerzek ennek a francia zseninek...Úgy érzem azonban, hogy ez annyira nem sikerült, bár azért adott még egy esélyt neki, hiszen a másik könyvét is elkérte.
Hiába, vannak olyanok, akik olyan könyveket szeretnek olvasni, amik szórakoztatóak, minden szinten kikapcsolják az embert...én is szeretem ezeket, csak valamiért mostanában inkább a lélektani, elgondolkodtató, gondolatébresztő könyvek kerültek a kezembe. Mindenesetre kissé bűntudatom is van a kolléganőm miatt, hiszen szegény szerintem már csak becsületből is elolvassa Musso-t, ha addig él is...így én is félretettem Coelho-t egy kis időre, és bár nem túl nagy lelkesedéssel, de belevágtam Jennifer Crusie Fogadj rám c. könyvébe, mivel kolléganőm ezt adta a kezembe.
És a fene aki megeszi, de nem bírtam letenni, amíg ki nem olvastam...nagyjából 4-5 órába telt, igazán könnyed, kellemes olvasmány, egy lányról, akit 33 évesen ejtett a pasija, mert nem adta be a derekát neki két hónap után; akinek az anyja miatt állandó önértékelési gondjai vannak, hiszen anyuka szerint egy telt nő nem lehet sikeres semmilyen téren, és a húga közelgő esküvőjére minimum két mérettel szeretné karcsúbbnak látni a lányát. Elveszett, dacos kockázatelemző, akit az exe még egyszer igyekszik alaposan megalázni...fogad egyik nagy ellenfelével, a jóképű sármőrrel, hogy nem lesz képes megdönteni a lányt egy hónapon belül....persze hősnőnk ezt meghallja, és eldönti, pokollá teszi a férfi helyzetét. A fogadást úgyis el fogja veszteni, de legalább ne találjon benne semmi szórakoztatót.
Szimpatikus karakterek, vicces szituációk jellemzik a regényt, nincs benne egy percnyi nyugalom sem, egyszerűen tálcán kínálja a jobbnál jobb falatokat a könyv, és az ember valahogy úgy lesz vele, mint a finom csokoládéval...ízlelgeti, kóstolgatja, és még többet akar belőle, ha elnyerte a tetszését...
Nos, engem levett a lábamról, bár szirupos volt, mesébe illő sztori, amolyan álmodozós történet, mégis kifejezetten jólesett álmodozni, hinni a csodában!
Mindez talán azért is ragadhatott meg engem annyira, mert kissé magamra ismertem Minervában...bár engem soha nem kényszerítettek arra, hogy ne egyek, vagy fogyókúrázzak, de az a fajta dac, ami egy-egy kapcsolatát jellemezte ennek a lánynak, kísértetiesen emlékeztetett a saját létemre. Inkább van egyedül az ember lánya, mint egy rossz kapcsolatban...és félő, hogy én sem merem majd elhinni, ha valaki tényleg engem szeretne... De álmodozni csak szabad róla!
Az viszont biztos, hogy kolléganőm fog még nekem hozni ilyesmi könyveket...mert néha jó érzés csak azért olvasni, hogy az ember eltöltsön egy kellemes délutánt egy könyv társaságában, és jól szórakozzon. A mélyebb gondolatok meg jöhetnek máskor! :)