Musso mánia

Az egész nyáron kezdődött...életemben először...na, jó...másodszor sikerült nyernem egy játékon, amivel 5 könyvet minimális áron be tudtam szerezni. Hosszas kutatómunka után sikerült kiválasztanom azokat a sikerkönyveket, amiket az áruk miatt nem vettem volna meg, kivártam volna a könyvtári beszerzést. Így viszont otthonra megszerezhettem őket. Az egyik Musso: Ott leszel? c. könyve volt, amit úgy éreztem, muszáj megvennem, elvégre ha már valakit a francia Coelho-ként emlegetnek, az biztosan közel tud kerülni a szívemhez.
Egy varázslatos történet került a kezembe, bár nem állíthatom, hogy egyedülálló történet lett volna. Mindenki eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha megváltoztathatná a múltat. Egyik kedvenc filmem a Pillangó hatás is ezt a témát boncolgatja, így egy kissé áthallásos volt a történet. A szerelem leírása viszont kifejezetten pazar volt. Elliott és Ilena egymásnak lettek teremtve, de a sors elválasztotta kettejüket...egy buta véletlen, egy szörnyű baleset kettejük közé állt, Ilena halálán pedig Elliott sosem tudta túltenni magát.
De a sors közbeszól. Lehetőséget kap, hogy változtasson a múlton, csak egy a kérdés, hogy tud-e vele élni?
Imádtam a történetet, együtt sírtam és együtt nevettem a szereplőkkel. Gyönyörűen felépített mestermunka ez a regény, melynek minden egyes percét élveztem.

Nyár közepén beszereztem az És azután c. művét is, amit szintén nagyon vártam, de ez a könyv valahogy más volt, mint az első. A sors itt is nagy szerepet kapott, bár itt az elfogadáson volt a hangsúly, nem a megváltoztatáson. Hogy képesek vagyunk-e olyan élethelyzetbe kerülni, amikor elfogadjuk azt, amit a sors ránk mért, mindenféle ellenszegülés nélkül. Ha ez éppen a halál gondolata, akkor meg tudunk-e békélni az életünkkel, helyre tudjuk-e hozni a hibáinkat, ha tudjuk, hogy életünk a végéhez közeledik? Ma megnéztem a belőle készült adaptációt, ami meglepően jól sikerült. Voltak mondjuk problémáim a Nathant megformáló színésszel...szerintem kicsit gyér volt a játéka..bár az is lehet, hogy John Malkovich mellett törpült el a tehetsége. Mindenesetre az én Nathanem nem ilyen volt.
Az alapsztori szerint egy nagyon sikeres, gazdag ügyvéd, akit elhagyott a felesége, nem tudja feldolgozni kisfia hirtelen halálát, és mindezért magát hibáztatja. Aztán egy napon beállít hozzá egy orvos, furcsa dolgokat mond neki, amiből arra a következtetésre jut, hogy meg fog halni, és helyre kell hoznia az életét. A halál elfogadása, a megmásíthatatlan Sors elé álló ember fejlődése ez...átértékeli az életét, meglátja a szépségeket a létezésben, örülni kezd olyan dolgoknak, amiket eddig észre sem vett. A könyv olvasása közben az olvasó is átértékeli a saját életét, új megvilágításba helyez dolgokat, máshogy látja a világot. Velem legalábbis ez történt.
Ennél a könyvénél értettem meg igazán, hogy miért is hívják Musso-t a francia Coelho-nak. Coelho Veronika meg akar halni c. művében szintén ezek a gondolatok játsszák a fő szerepet, bár ott kissé más a történet, de a lényege ugyanaz.

És betetőzése a Musso mániámnak a Visszajövök érted c. kötet volt, amit tegnap éjjel olvastam végig. Nincs új a nap alatt, szokták volt mondani, a történet alapötlete több filmen is visszaköszön. Ez a könyve krimibe hajló, már-már thrilleres elemeket tartalmaz, végig fenntartja az olvasó figyelmét, nagyon érdekes és értékes megoldásokat láthatunk benne: imádtam például a két szerelmes együtt töltött évének leírását, amikor csak néhány mondatot hallunk az egyik, majd a másik szemszögéből. Igazán megkapó rész.
Ethan, gazdag pszichiáter, híres, jóképű, Amerika kedvence, ő mégsem boldog. 15 évvel ezelőtt változtatott az életén egy megérzés miatt, majd 5 évvel ezelőtt újra megtette. Szakított akkori kedvesével, aki számára az igaz szerelem volt, de jobbnak látta így. Musso ebben a könyvében is azt a kérdéskört boncolgatja, hogy a Sorsnak vagy Végzetnek milyen szerepe van az életünkben, mennyire van döntési helyzetünk, megváltoztathatjuk-e a megváltoztathatatlant, elkerülhetjük a sorsunkat?
Fordulatos, izgalmas mű, tele lélektannal és személyiségfejlődési kérdésekkel. A fordulat a végén meglepő volt, és nekem kissé erőltetettnek tűnt, de ez legyen az én bajom. Ettől függetlenül megkönnyeztem a végét, mint minden Musso könyv végét idáig sikeresen megsirattam.
Azért egyszer megkérdezném az írótól, hogy ő vajon hisz-e a "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" fordulatban, bár kezdem azt hinni, hogy Musso akármennyire is szépen építi fel a történeteit, kinőtt a tündérmesékből.

Egy biztos, alig várom már a következő Musso könyvet magyarul, és csak azt sajnálom, hogy nem tudok franciául, hogy nem tudom őt eredetiben olvasni :)!