Az 59-es villamoson
Kinézett
az ablakon. Az esőcseppek lassan gördültek tova és elmosták a suhanó
várost. Tekintete a semmibe révedt, álmokat keresett, melyek tovatűntek;
álmokat, melyeket félt végigálmodni. A pillantása a kezére tévedt,
jobbján a karikagyűrűvel, melyet vágyakozva simított végig.
Figyeltem
őt. Kezein minden eret tökéletesen lehetett látni, megtörte testét az
idő, de eleganciája nem kopott meg az évek alatt. Barna kiskosztüm,
kontyba fogott haj, rózsaszín rúzs és hófehér gyöngysor. Nyolcvan felé
járhatott.
Leszálláshoz készülődött. Randevúja volt. Valahol, a megállón túl egy öregúr várta, kinek kihunyt szemében újra fiatal lehetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése