...úgy, ahogyan azt E. L. James megírta. Általában nem szívelem elolvasni a nagy sikerkönyveket rögtön megjelenésükkor, pláne, ha egy sorozatról (esetünkben trilógiáról) van szó. Mert ugye felmerül bennem, hogy mi van akkor, ha nagyon izgalmas a történet, rögtön tovább szeretném olvasni, és nincs túl nagy kedvem éveket várni a folytatásra.
A szürke ötven árnyalatával azért tettem kivételt, mert kíváncsivá tett, hogy miért is folyik ez a könyv a csapból is. Lehet, hogy ez a csapból folyás az Ulpius kiadó amúgy is nagyon ütős marketingjének köszönhető, de tény, a könyv világszinten hatalmas siker, ahol csak megjelenik, vezeti az eladási listákat, valóságos őrület övezi a kötetet.
Annyi előtanulmányom volt a történetről, hogy valami szado-mazo dolog lesz a képben, ebben áll a történet újdonsága.
Tényleg ebben áll, és ebben ki is merül a dolog, hiszen a történet olvasása közben folyamatosan az az érzése az embernek, hogy ezt mintha már láttuk volna valahol.
Adott egy fiatal, egyetemista lány, törékeny teremtés, akinek van egy bohókás anyja, aki már a sokadik férjét fogyasztja; az életében jelen van a már nem az anyjával élő, de nagyra becsült nevelőapja is, akivel tartja a kapcsolatot. A lány kissé esetlen, esik-kel, igazán gyámoltalan teremtés tud lenni. Nem mellesleg sosem volt még szerelmes, nem nagyon engedett közel magához senkit. Kísértetiesen hasonlít Ana karaktere Bella Swanhoz.
A könyv férfi főhőse egy sikeres, fiatal milliomos, akinek szépségétől elakad a nők szava, kihagy a lélegzete és az a minimum, hogy rögtön zavarba jönnek, hacsak Christian Grey rájuk emeli a tekintetét. Bár a gondolatokban nem tud olvasni, ennek persze többször hangot is ad, de azért ő is eléggé Edwardos fazonra sikeredett.
A történetet a lány szemszögéből láthatjuk, belső vívódás hosszú sora, amikor is kiderül, hogy lehet megvan az Igazi, csupa nagybetűvel, csak van egy kis probléma az illetővel...amolyan mellékes járulék, egyfajta vérszomj, mint Edwardnál...szóval ez a rendkívüli pasi keményen szereti...szó szerint.
Amikor ez kiderül, magára valamire adó, erős akaratú, határozott fiatal nő valószínűleg fejvesztve menekül, mert miért is hagyná saját magát alávetni egy pasinak, és miért is hagyná, hogy a férfi megalázza őt, vagy testileg bántalmazza...de hát ugye melyik lány nem venné észre, hogy a férfi sérült hajlamai mögött valami nagy-nagy lelki trauma állhat, amit majd ő meggyógyít.
Tipikus női hozzáállás tehát: majd én megjavítom, ami elromlott. Lehet ebben élte le az életét, de majd én megváltoztatom, majd én normális embert faragok belőle. Ez az a hozzáállás, amire átlagasszonyok ezreinek ment rá az élete...."jaaj, hát kicsit többet iszik a kelleténél, de majd ha összeházasodunk, nem lesz erre szüksége"..."ó, hát igen, az előző nőit mind megcsalta, az utolsót is miattam hagyta el, de hát engem miért akarna megcsalni?!"...Ana valószínűleg arra gondolt, hogy a szerelem majd legyőzi Christian szadista hajlamait...óó jee!
A cselekmény bonyolítása....ja, igen, az kellene egy történetbe, bonyolítás....de itt nincs, semmi. Egyenes vonalon halad a történet, sallangmentesen, nagy kérdések maximum abban rejlenek, hogy mikor és hányszor teszi magáévá Christian Anát...és persze milyen módon.
Az biztos, szexszel mindent el lehet adni, legyen az bármilyen könyv...amekkora visszhangja volt a sztorinak, vártam valami Sade márkis beütést, de azért örülök, hogy nem egy új Justine-t tarthattam a kezemben.
Azért ekkora felhajtásra én egy kicsit többet vártam....a sztori lapos, a karakterek túlzottan tipikusak, aki kicsit ért a pszichológiához annak meglepetéseket sem okoz a történet....viszont annyi haszna van a ponyvás stílusnak, hogy gyorsan túl lehet esni rajta. Nincsenek túlbonyolítva a mondatok, 2 délután alatt kivégezhető...aztán felejthető....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése